A nyár kétharmada eltelt,és most itthon vagyok,tele
élményekkel,feketére sülve,de valahogy nem jött meg a kedvem az
íráshoz..azért néhány dolog eszembe jutott:
Ami nem megy azt nem kell erőltetni.
Always look on the bright side of life.
Nézd meg a Zongoraleckét.
Meg a Tökéletes trükköt (The Prestige).
Leonardo DiCaprio jó színész csak a Titaniccal melléfogott.
Ha emberekről van szó,ne higgy az első benyomásnak.
Amikor takarítanod kell de nincs hozzá kedved,hallgasd a Beatles
Yellow Submarine című albumát és énekeljed is.Rögtön lesz
kedved.
Nézd meg Alejandro González Inárritu Bábel című filmjét és
gondolkozzál el rajta.
Ha egy hétig vendégségben vagy,viselkedjél normálisan.
Ne ölj!
Olvasd el Kurt Vonneguttól a Börleszket,a Macskabölcsőt,de
legfőképpen a Hazátlan embert.
Olvasd el az összes Harry Pottert.Nem égő.Annyira.
Ha külföldre mész ne vásárolj hanem ülj ki egy kávézóba és
beszélgessél meg nézd az embereket.
Ha lány vagy olvasd el a Jane Eyret,ha fiú vagy és tudni akarod
milyen egy lány ha szerelmes olvasd el a Jane Eyret.
Olvasd el az Egri csillagokat.
Olvasd el Bulgakovtól a Mester és Margaritát és ne csodálkozz ha
helyenként céltalan és értelmetlen.
Olvassál Shakespearet és ne csodálkozz hogy az élet nem olyan.
Ne feledkezz meg a nyári háziról augusztus harmincegyedikén
éjjel.
Egyél fagylaltot és ülj ki vele a fűbe.
Egyél sok gyümölcsöt,mert itt az ideje.
Érezd jól magad és ne kuksolj otthon egész nyáron.
Tovább »
Címkék: film, könyv, nyár, vakáció
Hazajöttem büdöskoszos Magyarországra.Először ez ugrott be ahogy
az osztrák határ után húsz méterrel a mólkút vécéjénél álltam
sorba.
Szóval nem hatott meg valami nagyon.Hazaértem,sehol senki,az
asztalon csoki és levél,este jövünk,puszi!Gondoltam lazítok egy
nagyot de csengettek és bejött egy két lábon járó meglepetés Máté
személyében, aztán elsétáltunk a Vircsiékhez ebédelni meg
vissza,utána aludtunk reggel tízig aztán jöttek a Mamiék és aztán
elmentem a barátaimmal megnézni a shrekhármat,és megint elmentem a
Vircsihez,és csak ezután jöttem rá hogy ITTHON vagyok.
Itthon Magyarországon,Kecskeméten,a Borz utcában,és a saját
bőrömben.És ahogy sétáltam ma haza tíz óra körül,a kölcsönkért
pulóvert le kellett vennem mert olyan meleg a levegő.Annyira
kellemes volt!A felmelegedett beton illata,a főtérre ültetett
büdöskék illata,és a felkötött hajam a nyakamat csiklandozta.A
Nagytemplom óráját egy kis szelíd kör alakú fény világítja meg,-már
háromnegyed tizenegy,és ilyen meleg van!-gondoltam magamban,a
padokon részegek meg szerelmespárok,a körpadnál a rockerek,csak
csendesen beszélgetnek,a cépadnál a deszkások meg a korisok már
éppen indulnak haza mer sötét van,a béemikszesek is elfáradtak,én
is elfáradtam,finom volt a Vircsiéknél a borsófőzelék...
Szóval a fülembe bedugva a fülhallgató,(mostanában így zárkóznak be
az emberek,pl a buszon- vigyázat!ne szólj hozzám véletlen
se,különbenis úgysehallooom!)-én is, saját kis világomban,és
mégis,közben éreztem,hogy itthon vagyok.
És hiába London,meg a janeaustenes zöld mezők,hiába a lányiskolák
meg a sok kis Jane Eyre,a piros telefonfülkék,emeletes buszok és a
gyönyörű templomok,hiába a rohadt nagy jólét,a sok bari meg
kecske,a négyszintes cédéboltok...én itt vagyok otthon.És ez nem
ilyen lökött szöveg hogy édes hazám meg ideszülettem meg
ójajnemtudnékmásholélni. Egyszerűen csak nem vágyom arra,hogy a
mamám minden reggel egy új üveg üdítőt nyomjon a kezembe,kivegye
nekem a műanyag dobozból az alma nagyságú "epret",elvigyem a
kocsijával a húsz méterre levő iskolába,este vacsora után a két
egész pizzát a kukába dobja,a másfél sültcsirkét meg nesze a
macskának..Nemcsak elszomorító,de unalmas is.
Én szeretem a nagyi kertjéből a szottyos, de mézédes epret,a
termoszba csomagolt mézesteát,és szeretem hogy három napig esszük a
vasárnapi ebédet.Továbbá szeretem a büdös kék buszokat,a koedukált
egyenruhátlan koszos iskolákat,a másolt cédéket és a homokdombokat
Fülöpházánál.
Nem tudom,érthető-e.Nyugat-Európában képen se látsz
ilyet.Természetellenesen tiszta minden.De gondolom a szeméttelepek
óriásiak!
Nem tudom,lehet hogy ezt nem lehet most érteni.Főleg,hogy szuperül
éreztem magam!És vissza is mennék,kedvesek voltak és viccesek.De
nem élnék ott,erre én is csak most jöttem rá.Folyton panaszkodunk
hogy lemaradott nyomi keleteirópaiak vagyunk.Én meg azt
mondom:Addig örülj!
Tovább »
Címkék: anglia, elmélkedés, keleteurópa, környezetszennyezés, kórus
