Holnap írunk ilyen kompetencia izét.Leosztályozzák a kis
ganyék.Írtunk Livivel verset arról hogy egy tyúk meg egy kakas
szerelmeskednek.Mindezt Petőfi stílusában.Minden tanár pánikol és
tézéket írat.Meleg van.Megnéztem a Nagy Lebowskit.Ti meg nézzétek
meg a Little Miss Sunshinet.Ne húzzatok nejlonzoknit,mert ebben a
hőségben szörnyen kellemetlen.A galamb még mindig ott lóg.
Fall is here,hear the yell
back to school,ring the bell
brand new shoes,walking blues
climb the fence,books and pens
I can tell that we're going to be friends
Utálom a vasárnapot.Gondolom nem újdonság.Hiába süt a nap és a
rigók fütyülnek,a vasárnapon nem lehet változtatni.Kivéve ha
szombaton nem fekszel le aludni.Ezt történt ma velünk.Livi,Mari meg
én tegnap filmnézős napot tartottunk,és mikor vége lett a Jane
Eyrenek,akkor észleltük hogy már világos van.És akkor
kibicikliztünk a dombhoz,és tudom hogy nagyon ciki hogy kecskeméti
vagyok és tizenhat és fél éves,és még sose voltam fenn a dombon,de
így van,úgyhogy most felmentünk,és nyílnak a pipacsok,és tudom hogy
barbár dolog,de én imádom a pipacsbimbót leszedni és kibontani.A
Schumann-táborban is ezt csináltuk a Gulyás Rékával,csak akkor még
négy évesek voltunk:).Szóval leszedtem a pipacsbimbókat,és
megtippeltem hogy vajon fehér,rózsaszín vagy piros a belseje.Aztán
a körmömmel óvatosan leszedtem azt a zöld szőrös külsejét,és
kivettem a szirmokat.Gyönyörűséges érzés.És a szirmokat a
homlokunkra ragasztottuk.És aztán felértünk a dombra,és
lenéztem...És a nap mégcsak éppenhogy felkelt,és a házak teteje
olyan színű volt mint a kakaó(az a kakaó amit én szeretek nem olyan
sötét,hanem rózsaszínes-szürkés)és az égen kis mini felhők
voltak.És két ház között besütött erősen a napfény mint a Tóth
Árpád-versben.És olyan jó volt látni a tavat,a templomtornyot,a
szalagházat,és mindent,egész Kecskemétet negyed hatkor.Ott ültem a
domb szélén a bársonyzakómban (ami olyan arrrtisztikus)meg a zöld
sapkámban(ami olyan pálutcai)és fogtam egy pipacsot(ami olyan
Monet)és fújt a szél(ami kellemetlen).Komolyan,jobb volt mint az
Eiffel-torony.Meg más.Nem csak azért,mert itt nem voltak
japánok.Hanem mert én itt lakom.És rájöttem hogy annyira nem is
utálom ezt a várost.Megvagyok benne.Pécs gyönyörű és persze sok
ember lakik ott akit szeretek,Budapest érdekes,nagy és mindig
mehetsz moziba amire akarsz,Londonban ingyen osztogatják a héliumos
lufit és háromemeletes cédéboltok vannak,de azért én mégis
kecskeméti vagyok.Ragaszkodom laposságához,amely praktikus ha
bicikliző népség vagy,ragaszkodom az univer tetején lévő óriási
angol turkálóhoz,a házunkhoz,a béna nulla kilométerkőhöz és igen,a
döglött galambhoz is.Aki még mindig ott lóg.
Még mindig ott lóg.Olyan kis mártírszerűen.Egy halott galamb teljesen mást jelent mint egy élő.Az élőket utálom.De ettől a halottól olyan rossz kedvem lett.Mint mikor az ember akarata ellenére csigára lép,és még percekig úgy érzi hogy a talpán van.Vagy ha kiásol egy gilisztát és véletlenül megsérted az ásóval azt a gyenge kis testét.Az a galamb valami nagyon furcsa ott.A zsinagóga tiszta fehér,halványsárga rajta a napfény,az meg ott himbálódzik hónapok óta.Nyomaszt.Mint egy depressziós Kusturica-film.Egyedül vagyok itthon és egy döglött galambra gondolok.Ez már beteges.
Csak annyi hogy a zsinagógáról még mindig lóg az a galamb.És minden nap fölnézek hogy ott van-e.Akarom is meg nem is hogy leessen.De legalább tudom hogy miért nem esik le:mert a madarak lábában van egy ilyen különleges ín hogy ha alszanak az ágon akkor is összezárul és ezért lóbálja a szél még mindig szegényt.Mert úgy maradt a lába.Azért nem tudom hogy akarom-e hogy leessen mert akkor velem történni fog valami.Érzem.
Na szóval hogy most úgy éreztem hogy muszáj írnom,mert rágyöttem hogy ez az egyetlen rendszeres alkotó tevékenység az életemben amit teljesen magamtól csinálok.Azazhogy nem csinálom,mint látjátok,pedig ha már egyszer leülök írni akkor biztosan kisül valami.Csak éppen az a baj hogy szeretek magvas gondolatokat elhelyezni az írásaimban,pedig rájöttem hogy mások blogján jobban szeretem az annyira nem magvas,hanem inkább naplószerű és vicces dolgokat olvasni.Ha magvasat akarok akkor könyvet olvasok.Szóval akkor én minek írjak másoknak fárasztó dolgokról,amit ráadásul úgy kell kiszenvednem magamból?Tehát az igényes és értékes blog továbbra is álom marad:)ünnepeljük meg hogy rájöttem hogy nem muszáj fontos dolgokról írni.Bár ami tegnap volt az fontooos:)Vurstli utca kettő a főtéren,és a végén utcabál a Hot Jazz Banddel!Nem zavartattam magamat és táncoltam.Nem tudok de szeretek!Dehát baj az?"Az alkotás nem a tehetségesek kiváltsága."-ez a bölcs mondatom amit kiötlöttem.Az elmélet:bárki fessen,táncoljon,énekeljen bátran.Mindenkinek szabad,sőt kell is.Jót tesz.VISZONT én csak profi ember kiállítását,táncműsorát vagy koncertjét vagyok hajlandó meghallgatni/nézni.Amatőrök kíméljenek.Szóval én se lépek fel pedig szeretek táncolni.Vagy azt nevezzük inkább zenére ugrálgatásnak:).Olyan ideges leszek mikor mondjuk van egy tök kúl árt káfé vagy valami,a sztájlja teljesen rendben,fa borítású falak,fogas,szék,terítő minden klappol,és akkor kirakják valami dilettáns idiótának a mázolmányait amiknek a nézése fizikai fájdalmat okoz nekem.Azér mer valami vászonra van festve(khmm inkább mázolva) és oda van baszva(már elnézést) egy jó nagy beképzelt monogramm a jobb alsó sarkába azér még nem biztos hogy jó!Most mér?Mert a kapucsínófőző fiú másudunokatestvére azt hiszi hogy festő akkor hujj de jó rakjuk ki a képeit?Ésakkor egy ilyen vörös meg fekete fej füstből.Nagyon artisztikus.Uggyanmáár.Egy ilyen húzás egy étteremben vagy kávézóban nagyon gáz tud lenni és minősíti a tulajt.Akkor aztán utána már nem valami nagy megtiszteltetés ott kiállítani valakinek.Aki jó.A kórusnak se valami jó érzés a kiskunbolhaházi tánccsoport után fellépni.(Nem a kiskunnal kezdődő helyeket akarom bántani bocs.)Ez érthető nem?Szóval a lényeg hogy utálom az amatőr embereket,a ripacs színészeket,béna együtteseket,béna festőket és egyáltalán utálom ha valaki a művészeteket béna szinten műveli nyilvánosság előtt.Mint azok a megasztáros idióták.Nem hiszem el hogy otthon az anyjuk nem volt képes elmondani nekik hogy figyelj má ezt azért nem kéne!Hallgasd már vissza egy kazettáról hogy mit művelsz!De újra és újra vannak emberek akik ennnnyire nincsenek tisztában a képességeikkel.Aztán csodálkoznak hogy a Presser kiröhögi őket.Hát pedig aki hülye haljon meg.(nopersze ez túlzás)Na mindegy nem erről akartam írni hanemhoooogy...Ja a Vurstli utca ott senki se volt amatőr jó persze elfogult vagyok meg minden.És a Hot Jazz Band nagyon jó volt:):)Egyébként egészen jól vagyok,csak jönne már egy nagy orrú kötött-csíkos pulcsis, barna francia srác és vinne el engem is a jó büdös France-ba innen!:)Mert oda már NAGYON mennék! Ja és a rövid haj fantasztikus érzés.Tisztára gyorsan mozog a fejem.És megmondjam mennyi idő egy hajmosás gyerekek?kemény öt perc.És megtörlöm és már szinte száraz.És ha egy kis wax is van kéznél akkor nem is vagyok olyan mint Herri az első részben.(de ha elalszom a hajam és kócos lesz,és egy szemceruzával rajzolok egy villámot meg kerek szemüveget az arcomra és a barna kockás flanellpizsamámban vagyok amit most kaptam az Edinától akkor azért úgy nézek ki!És akkor megmarkolom a szemceruzát és nekiszegezem a tükörnek és azt süvöltöm hogy ekkszpekktó pátrónúúúm!és tisztára a kiválasztott árva problémás győzzükleagonoszt-komplexusos kamaszfiúnak érzem magam.tök kúl.mire nem jó egy új frizura.)És pont most olvastam a Sörgyári Capricciót ami annyira jó és a lánynak bokáig érő haja van és a végén levágatja tök rövidre.És utána biciklizik az utcán és mindenki őt nézi.Ilyen élményem nekem is volt csak az a különbség hogy én csak azt hittem hogy néznek pedig nem mer minek nézne fél Kecskemét mikor nem is ismernek.
-Mi okozta az autóversenyző születését és halálát?
Kecskemét. Néha unom,néha nem. Kodály Iskola. Határozottan unom. Zene,éneklés. Soha meg nem unom. Filmek és könyvek és bábszínház és sütemények,barátok és barátnők, regényhősök,három tesó...a Zéletem részei.Szeretem ha az emberek komolyan vesznek és együtt komolytalankodnak velem.Jelenleg Franciahonban! www.nejlonzacsko.freeblog.hu
