Különlegesen kivételes kecskeméti vasárnap reggel

Utálom a vasárnapot.Gondolom nem újdonság.Hiába süt a nap és a rigók fütyülnek,a vasárnapon nem lehet változtatni.Kivéve ha szombaton nem fekszel le aludni.Ezt történt ma velünk.Livi,Mari meg én tegnap filmnézős napot tartottunk,és mikor vége lett a Jane Eyrenek,akkor észleltük hogy már világos van.És akkor kibicikliztünk a dombhoz,és tudom hogy nagyon ciki hogy kecskeméti vagyok és tizenhat és fél éves,és még sose voltam fenn a dombon,de így van,úgyhogy most felmentünk,és nyílnak a pipacsok,és tudom hogy barbár dolog,de én imádom a pipacsbimbót leszedni és kibontani.A Schumann-táborban is ezt csináltuk a Gulyás Rékával,csak akkor még négy évesek voltunk:).Szóval leszedtem a pipacsbimbókat,és megtippeltem hogy vajon fehér,rózsaszín vagy piros a belseje.Aztán a körmömmel óvatosan leszedtem azt a zöld szőrös külsejét,és kivettem a szirmokat.Gyönyörűséges érzés.És a szirmokat a homlokunkra ragasztottuk.És aztán felértünk a dombra,és lenéztem...És a nap mégcsak éppenhogy felkelt,és a házak teteje olyan színű volt mint a kakaó(az a kakaó amit én szeretek nem olyan sötét,hanem rózsaszínes-szürkés)és az égen kis mini felhők voltak.És két ház között besütött erősen a napfény mint a Tóth Árpád-versben.És olyan jó volt látni a tavat,a templomtornyot,a szalagházat,és mindent,egész Kecskemétet negyed hatkor.Ott ültem a domb szélén a bársonyzakómban (ami olyan arrrtisztikus)meg a zöld sapkámban(ami olyan pálutcai)és fogtam egy pipacsot(ami olyan Monet)és fújt a szél(ami kellemetlen).Komolyan,jobb volt mint az Eiffel-torony.Meg más.Nem csak azért,mert itt nem voltak japánok.Hanem mert én itt lakom.És rájöttem hogy annyira nem is utálom ezt a várost.Megvagyok benne.Pécs gyönyörű és persze sok ember lakik ott akit szeretek,Budapest érdekes,nagy és mindig mehetsz moziba amire akarsz,Londonban ingyen osztogatják a héliumos lufit és háromemeletes cédéboltok vannak,de azért én mégis kecskeméti vagyok.Ragaszkodom laposságához,amely praktikus ha bicikliző népség vagy,ragaszkodom az univer tetején lévő óriási angol turkálóhoz,a házunkhoz,a béna nulla kilométerkőhöz és igen,a döglött galambhoz is.Aki még mindig ott lóg.

Tovább »

Címkék: elmélkedés, kecskemét, vasárnap

Kecskeméten reggel-Szeder Lilla 1

Szeder Lilla egy hosszú szőke hajú,szemüveges lány.A lába hosszú,a karja hosszú,a szempillája hosszú,az ujjai hosszúak. Még a lábujjai is.És a haja is hosszú,de ezt már mondtam.A hajában még az is nagyon jó, hogy kunkorodik.Nem hullámos,nem göndör,hanem kunkorodik.Mint a szőlőbajusz.Szeder Lilla tizenhat éves, szeret olvasni és történeteket kitalálni.Eltévedt macskákról, kismadarakról, sárkányokról,és kedves, bársonyzakós ifjakról,akik majd egyszer meghódítják a szívét.
Néha Szeder Lilla biciklizik reggel az iskola felé,és furcsa dolog történik.A bicikli ütemes

Tovább »

Címkék: kecskemét

További kecskemét bejegyzések a Blogteren