Leesett.(ez egy hosszú írás,fáradtan ne kedzj bele.)
Vagy letépte a vad szél.Vagy lerágta valami állat.Vagy a tűzoltóparancsnok titokban olvassa a blogomat és már nagyon zavarta hogy folyton panaszkodom arról a szó szerint rohadt galambról és gondolta leszedeti az embereivel de hogy ne tegye nevetségessé magát éjszaka küldte ki őket.A tűzoltók gondatlanul egy árokba dobták és ez volt a tragikus vétség mert az a galamb halálos,gyógyíthatatlan vírust hordoz magában és egész Kecskemétet el fogja borítani egy furcsa,ideggörcsökkel és kék váladék felköhögésével járó betegség.Tehát tulajdonképpen a tragikus vétséget én követtem el,mert ekkora ügyet csináltam belőle a blogomon.Egyébként tudom,hogy perverz,de hiányzik.Mindig ott szokott lógni,kedvesen himbálózik a szélben,vagy ha olyan kedvem van akkor vészjóslóan.Már reflexszerűen felnézek rá mikor ott jövök el.És most csak egy szürke cafat maradt.Na jó,ez a blog már csak egy döglött galambról szól ami nem helyes!Tehát.Zsófi,írj valami érdekeset.Hááát,szombaton indulunk Angliába ami jó.Főleg Jane Eyre után.Behennáztam a hajam ismét,és most nagyon szépen megfogta a festék.Imádom Jack White-ot,és ebben Bori a lelki társam.(ja igen Borbála köszönöm a zenéket.)Naszóval,visszatérve a Jane Eyre-re,meg arra hogy mire nem való az irodalom.Ezen gondolkoztam,és arra jutottam,hogy fordítva is igaz.Az élet nem arra való hogy arról olvassunk,vagy számting lájk det.Most komolyan,olvasnád ezt a blogot ha arról írnék hogy ma töriből feleltem a négyesért és ribizlit ettem reggelire?Persze én olyan zseniális vagyok,hogy ezt is meg tudnám írni úgy hogy fantasztikus legyen(itt jön az a mozdulat hogy így a kezemmel lesöpröm a másik vállamat):),de azért alapvetően ha ebben a bejegyzésben nem lenne benne a döglött galamb akkor senkit sem érdekelne.Mondjuk ez más műfaj,oké.De képzelj el egy könyvet,amelyben Kis Sándor reggel felkel,elmegy dolgozni,megégeti a kávéval a nyelvét,ettől kicsit ideges lesz de lenyugszik,ebédel,hazamegy és nézi a foci ebét.Ebből még lehetne novella ha esetleg csótánnyá változna,vagy halálra enné magát vagy megölné az anyját és elszedné az ékszereit(na,rejtett irodalmi utalások,hajrá),de nem.Nem történne semmi.Vége lenne az írásnak.Hogy kiborulna már mindenki.A furcsa az,hogy annyira hozzá vagyunk szokva ahhoz,hogy történeteket írjunk,olvassunk,lássuk a moziban,hogy nem is tudunk máshogyan írni.Mármint történet nélkül.Legalábbis én nem.Szerintem nagyon nehéz lehet egy teljesen átlagos és érdektelen napot leírni úgy,hogy az ember halálra unja rajta magát,és közben arra gondoljon hogy bakker,ez az élet.Nem ilyen szelaví stílusban,hanem úgy rádöbbenve.Merthogy igenis vannak szörnyen unalmas és egyhangú napok,és nekem senki ne akarja beadni hogy az ő élete annyira izgi hogy még sose volt normális,érdektelen napja.Az is bizonyítja azt,hogy annyira történetekhez vagyunk szokva,hogy ha olyan filmmel,könyvvel találkozunk,ami megkísérli a semmiről sem szólást,akkor zavarban vagyunk.Ezen gondolkoztam,aztán eszembe jutott a költészet de azt valahogy inkább a zenéhez kapcsolnám,érzelemkifejezés meg líra meg minden.Jó persze vanak elbeszélő költemények is de ebbe ne menjünk bele,úgyis érti mindenki miről van szó aki eddig eljutott a bejegyzésemben,tudom túl sok a rizsa,akár azt is beleírhatom hogy szívrohamom volt és levágták a lábam ezt se veszitek észre mert gépiesen olvastok:)Naszóval.Szerintem nincs is szükségünk Kis Sándorra.Történetekre van szükségünk.Fantáziára,érdekes dolgokra.Hatásos végkicsengésre.Merthogy elvileg Csehov a semmiről írt,aztán mégis izgi.Csak beszélgetnek,de jó hallgatni,nem?Történetük van,mindenki mást szeret,vagy döglött sirályok vannak,mittudomén.Szóval a lényeg amit próbálok leszűrni,hogy a valóságot megírni úgy,ahogy van,felesleges.Lehet reálisan írni,úgy,hogy amit leírsz,hihető legyen,logikusan írni,például krimiket,de leírni azt ami történik,nem lehet.És nem is kell.A galamb leesett,de velem még mindig nem történt semmi.De az a tűzoltós jól hangzik,nem?
- 2008-06-11 23:19:57
- Zsotykungsz
- (hozzászólások: 4)
